együttes

The Long Story GENIUSZ Kincskereso Show 2010 oktober 1 Millenaris Teatrum

1985
Zugló, Füredi úti lakótelep. Oplasznik Péter és Csengeri Attila a telep fiataljainak tart rögtönzött gitárelőadó délutánt. Knapp Zoltán Angyalföldről csatlakozik hozzájuk, Váradi Tibor basszgitáros egyenesen a sörgyárból érkezik. Megalakul a Géniusz. Janca Ákos billentyűssel, klasszikus 5 tagú felállásban igényes, „őszinte” rockzenei nóták születnek. Váradi Tibort a basszgitáron Binder Róbert váltja fel, aki a metál világából érkezett, de az évek alatt szépen megszelídült.

 

1986–88
Több fesztivál és rock-tábor megnyerése után a Szörényi–Bródy szerzőpáros felfedezte a zenekar képességeit. Elsőként a Géniusznak, mint külsősnek, önálló dalt írtak. A „Maradj köztünk” című dallal a Budapest Sportcsarnokban is felléptünk. Címadó dal volt az ugyanilyen címen megjelent válogatás-nagylemezen is, sajnos azonban a rendszerváltás előtt a Bródy-szöveg túl merésznek bizonyult, így letiltották a számot. Ugyanekkor a Start 1–2–3 fiatal tehetségek albumán („A Rock gyermekei”) is helyet kaptunk, szépen lépdelve előre.

 

1988–92
Énekesünket, Csengeri Attilát rockoperai karrierre bíztatták, és ő élt a lehetőséggel – elhagyta a zenekart. Azóta tucatnyi rockopera főszereplője itthon és külföldön, jelenleg az egyik címszereplő „Az Operaház Fantomja” c. musicalben.
Mi négyen (Opi, Robi, Zoli, Ákos) – ma is így alkotjuk a zenekart – énekeslányokkal dolgoztunk tovább. Könczöl Szilvi (később Napoleon Bld.), Prudovits Edina (később Cadillac), és Hegedűs Ilona mind jó frontemberek voltak, de a teljesen kész lemezt nem sikerült kiadnunk.
Közben egy amerikai vámpírfilmben is szerepeltünk („Daughter Of Darkness”, főszereplő: Anthony Perkins), saját dalunkat játszottuk egy jelenetben.
Janca Ákos kivált a zenekarból, helyét Székely Tamás (Doki) cserélte fel a billentyűnél.

 

1992–97
Opi énekel, nincs több egyéb próbálkozás. Ekkor indult a klubélet Magyarországon. Megszülettek az új, karakteres saját dalok. Elsők között váltunk az ország egyik legkeresettebb élő-koncertzenekarává. 1997-ig közel 1500 bulit nyomtunk országszerte, Pető Zsolt szinte ötödik tagként lelkesen menedzselte a zenekart.
1994-ben a Warner Music kiadta az első lemezünket.
1995-ben Pécsen a „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” című darab újragondolásában és megfilmesítésében szerepeltünk, Hegyi Barbara és Cserhalmi György főszereplésével.
1996-ban megjelent a második önálló lemezünk, a „Csillagből kő” (Warner Music).
Főbb törzshelyünk: Made inn Music club az Andrássy úton, Közgáz, fesztiválok stb. A koncerteken Arany Zsolt gitáros (Harap együttes) csatlakozott hozzánk. Az egész jó volt, nagyon ment minden.
Viszont mégis elcsesztük. Két dolgot csesztünk el. Az egyik, a kisebbik baj, hogy a lemezeink nem tudták jól visszaadni azt az erőt és lendületet, amit mindenki érezhetett a koncertjeinken. Kicsit sterilre, túl rendesre sikeredtek az albumok. Az igazi baj ott volt, hogy a siker érdekében egyre több feldolgozást játszottunk, ami szép lassan megölte a lelkesedésünket, kreativitásunkat. Saját daloknak kellett volna születniük, nyomtuk nap mint nap a bulikat mindenfelé, de elfáradtunk. Pedig már éppen sikerült átlépni a küszöböt a második vonal legelejéről az első vonalba. Mert együtt játszottunk minden kortársunkkal (Republik, Pál utcai fiúk, LB27, Kimnowak, Kispál stb.), de egy pici mindig hiányzott még.
Búcsúzásként végre sikerült bejutni a Siófoki Coca-Cola Beach nagyszínpadra, nyár közepére. Nagy dolog volt, csak a Padödö, Bikini, Edda és hasonló zenekarok játszottak akkor ott. Repülő húzta a nevünket a Balaton felett, agyba-főbe hirdették a bulit, kezdésre mindenki ott volt. Aztán 6-kor elkezdett zuhogni az eső. A filmekben szokott ilyen történni…

 

1997–2003
Azután évekig nem nyúltunk közösen hangszerhez. A Zoli játszott egy-két zenekarban (Mystery Gang, Station, Non Szensz), de egyik sem töltötte be azt az űrt, amit a Géniusz hagyott. De munka, család, gyerekek, az volt bőven.

 

2003 – ‘till the end of time
Ami benned van, azt úgysem tudod elnyomni. Ki kell, hogy jöjjön. S így kezdtek szép sorban megszületni az új dalok. Olyan dalok, amelyek újra fontosak. Nem biztos, hogy mindegyik baromi fontosat mond el a világról, de az biztos, hogy egyik dalunk sem születik úgy, mint a mai poplemezek többsége. És szerintünk ezért hiteles. Mert ez a legfontosabb a számunkra. Persze fontos, hogy jók legyenek a dalok, fontos, hogy kurva jól szóljon, meg ilyesmi. De ha érzed rajta az izzadságszagot, akkor szar az egész. Szerintünk a mi Ha-jónkon nincs verejték (csak a Zoli dobján :-)), pedig rengeteget dolgoztunk rajta.

 

2005
Megtaláltuk a legtutibb élő rockzenei stúdiót, a HSB-t (pl. Tankcsapda, Nyers, Anima Sound System stb.), ahol Hidasi Barnabás kiváló szakértelmével vettük föl a harmadik önálló album dalait. Székely Tamástól (Doki) közös megegyezéssel és barátsággal megvált a zenekar. Helyette Barnabás és hosszú idő után újra Janca Ákos játszott billentyűsként a felvételen. Ákos a további próbákhoz is csatlakozott, és megint erősíti a csapatot.

 

2006
Újra indul a Géniusz. Áprilisban megjelent a 3. album, a “Ha-jó”. LGT-t meg ilyesmit már nem nagyon játszunk, azt már lerágták utánunk jó sokan. Viszont írtunk és írunk tök jó kis dalokat. 3–4 percesek, mégis egy-egy elkapott sor, egy kép, egy ütem végigkíséri az életünket. S most megint úgy érezzük, hogy nekünk is sikerült itt-ott elkapni, hogy mi is a lényeg. Mert ezt olyan nehéz megfogalmazni. Mindenesetre mi már a negyedik album dalait álmodjuk éjjelenként.

 

2006-2008
Bebizonyítottuk - elsősorban magunknak - hogy a zenénkre szükség van. elsősorban magunknak.. hihi.
Járjuk a klubokat, nem sűrűn, de elégszer. Lassan, de biztosan elhelyeztük magunkban, hogy hol a helye a zenének bennünk. A szívünkben.
Azonban az eszünket is használni kell, így nem stresszeljük magunkat agyon azon, hogy hány koncertünk van, hogy eljutunk-e vidékre és az összes fesztiválra. Nincs mese, meg kell élni, test és lélek, hideg-meleg, jó és rossz mindig együtt jár. És közben, a keresgélésünk közben, mint a gomba, mint a haj, mint a pattanás, úgy nőttek ki szépen észrevétlen az új dalok...

 

2009
Nagy tervekkel ébredtünk. Profi menedzsment. Új lemez. Fesztiválok. Nagy koncertek.
De egy nem változott! Hogy ne legyen görcs, ne legyen stressz a zene! Maradjon játék, de mégis nyomjuk!
Kinevethetsz, vagy éppen el sem hiszed, hogy mennyi munka ezt összehozni. Szép munka. Mindennap, minden percben, ha a Géniuszért dolgozunk, akkor egy hit visz tovább: az, hogy jót akarunk. A jóért cselekszünk, és ha egész kis apróságokban mérjük csak az eredményt, akkor megmarad nekünk ez a tény.
De világi mércével is hibátlan év áll mögöttünk. Felállt a profi és lelkes menedzsment. (A kettő ritkán él együtt). Játszottunk a KFT-vel a PeCsában, a Karthagóval a Budapest Sportarénában, az EFOTT nagyszínpadon a Kaukázussal, a VOLT Fesztiválon, a SzeptEmberFeszten, nem beszélve a Morrison's 2 Klubról, ahol a lemezbemutatót is tartjuk nov. 21-én.
A nyarunkat a Tom-Tom Stúdióban töltöttük. Külön öröm, hogy Opi nagy kedvencével, a Quimbyvel egy időben készült el az új albumunk. Különleges, maradandó album született. Kicsit talán komolyabb, mint a Ha jó, de pont annyival hülyébb is. Lényeg, hogy szélesebb határok között mozog. Egyszerre kell tágulni, és mélyülni magunkba! Hibátlan érzés, ez mindennek az alapja!
A "kincskereső" című lemezünk soha nem látott mennyiségben jut el a közönséghez, hiszen a Rockinform újság exclusive megállapodást kötött velünk a novemberi számban való megjelenésre. Nem beszélve a többi szponzori megállapodásról, akik szintén hisznek a dalaink erejében (zene.hu, bandland.hu, bookline.hu, Budapesti Állatkert, Rockélet, Dr. Martens).
Nem is merem mondani, hogy 2010-ben mire készülünk..