Kincskereső 2009

Kincskereső 2009

Eszter

 Egyszer úgyis megtalálom -
ha százszor is kérem, százszor is vágyom -
azt a képet, azt a szépet…
Amikor még Eszter megvolt és olyan kis
esztelen volt,és meztelen, s fesztelen…


Csak álltunk arccal a nap felé
És néztük, bárcsak értené…
Semmi nem volt fontosabb annál, hogy
átöleljem és
kezem kezéhez érjen, bizony így volt régen…
A dolgok a fejemben összevissza,
Eszternél meg mindigtisztán szépen, mint a mesében…

S csak álltunk arccal a nap felé
És néztük, bárcsak értené, amit Eszter mindig is értett
ESZTER MINDIG JOBBAN TUDTA
HOGY MITŐL SZÉP AZ ÉLET ÉS MIÉRT OLYAN DURVA
ÉS HOGY Ő EGY GYERTYA, A VILÁG MEG EGY TORTA
ÉS ÉN VIGYÁZZAK A LÁNGRA, MERT Ő
CSAK ADDIG,ADDIG, ADDIG ÉL…


Míg a gyertya ég  


Azok az idők is elmúltak már,  Eszter régen
nem jár iskolába csak a lánya…
Azt hittük, hogy elment a vonatunk
De itt áll megint és felszállhatunk
És meglehet, most így szépen megállunk,
befordítjuk arcunkat a nap felé és egyszer
csak megszáll a bölcsesség és mindent
megértünk, amit ez a kicsi Eszter már régen
is olyan tisztán érzett és látott, ahogy én-
mi sohasem. De lehet, hogy sosem értjük.
Azért próbálkozunk.
ESZTER MINDIG JOBBAN TUDTA
HOGY MITŐL SZÉP AZ ÉLET ÉS MIÉRT OLYAN DURVA
ÉS HOGY Ő EGY GYERTYA, A VILÁG MEG EGY TORTA
ÉS VIGYÁZZAK A LÁNGRA, MERT Ő
CSAK ADDIG,ADDIG, ADDIG ÉL…
Míg a gyertya ég





vissza...